"Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…"
A leírása alapján megtetszett a könyv, így úgy határoztam, belevágok.
Az első pár fejezet kicsit unalmas volt, és vártam, hogy végre történjék valami. Meg igyekeztem elviselni Daemon lehengerlő stílusát. Ami egy idő után egész megkedvelhető, főleg mikor nem bunkó. És próbálj nem elolvadni tőle, amilyen dögös...
Kat-et is bírtam. Főleg mert kis könyvmoly. Meg pici. És bátor. És szeret mások fejére kaját borítani. És ahogy incselkednek Daemonnel... xD Tiszta aranyosak. Meg mikor a srác cicának hívja. Áhh.
Érdekesek ezek az űrlények. A gonoszok is. Tetszik ez a fény-sötétség párharc. Meg az obszidiánkés...
A végén tetszett nagyon a harc. És Katy is nagyon odatette magát, bátor volt. Jejj szeretem az ilyen főhősöket. És épp eléggé durva volt, hogy az én szadista képzelgéseimet kielégítse.
Na de amennyi perverz dolgot kihozott belőlem ez a könyv. Főleg, hogy a Luxenek fénylenek. MINDENÜK fénylik... xD De az írónő bizonyította, hogy nem csak én vagyok perverz, hanem ő is. Így már kicsit megnyugtatóbb volt a dolog.
Szóval mindenkinek egy jó tanács. Ezt el kell olvasni! Már alig várom az Ónix-et! Hála a két beharangozó fejezetnek a végén...
Ami tetszett:
A végén, hogy Katy mennyire törődik a barátaival. Jobban, mint magával.
Ami nem tetszett:
Néha Daemon nagyon bunkó volt xD
Kedvenc idézetem:
"Ha még egyszer hátbabök azzal a rohadt tollával, hát egy árum elé vetem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése