Tartalom:
"Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel."
Miután befejeztem Veronica Roth trilógiájának első kötetét, már alig vártam, hogy kezembe foghassam a másodikat is.
Bár mit ne mondjak, nem voltam elégedett. Direkt online rendeltem az egyik legnagyobb könyvesbolt weboldaláról, és kértem, hogy boltba vigyék ki. A konkurens boltnál olcsóbb volt, de ide szólt az utalványom. Hát nagyot csalódtam bennük. Nem elég hogy nem kaptam szatyrot, és vihettem végig a városon a könyveket, de észrevettem, hogy A lázadó borítója kissé gyűrött, a gerinc mellett pedig tiszta ragasztó. Úgyhogy tőlük se veszek többet könyvet.
Nekem egy nagy bajom volt ezzel a könyvvel. Hogy RÖVID volt! xD Nem telt két napomba elolvasni! Na persze olyan izgalmas volt, hogy letenni se tudtam. Pedig apum már rám szólt, hogy túl gyorsan falom...
Már az első oldalon imádtam! Imádtam, hogy pontosan onnan folytatódik, ahol A beavatott befejeződött. Ez nálam hatalmas piros pont volt. Jó volt ebben a kötetben mind az öt csoport központjába eljutni, megismerni a vezetőket. Mint bázis nekem a Bátraké tetszik a legjobban, és mint csoport... azt nem tudom. Mindegyik csoportban van pozitívum és negatívum is.
Tris pedig sokszor az agyamra ment. Nagyon hisztis volt. Meg depis és emós. xD De meg tudom érteni. Nekem már akkor bőghetnékem és bűntudatom van, ha összetörök valamit, vagy letöröm anyum virágát.
Hát ha lelőttem volna valakit, főleg az egyik legjobb barátomat, szerintem rögvest magamat is lepuffantanám. Szegény csajszinak az egész világa összeomlott, a szülei is meghaltak... Nem csodálom hogy tisztára kiborul.
Viszont ezért még nem kellene hazudnia és Négyessel összekapnia... De minthogy ő is ember, rossz döntéseket hoz. Szerintem ezért is olyan szerethető egy karakter. A vak halálvágya is érthető. Szeretné jóvátenni a bűneit. Ráadásul ott van előtte a szülei példája, akik az ő védelmében haltak meg. Szeretne ő is olyan "hasznos" lenni... Mégha őrültség is amit csinál. De legalább Ericet így is sikerül leterítenie.
Persze Jeanine nem nyugszik el... Ez az újabb szimulációja kegyetlenebb, mint az előző. És nekem ez a háztetőről leugrós rész nagyon ismerős, csak nem tudom honnan. Olyan deja vu-m volt tőle. Marlene-t sajnáltam. De Tris sehogy nem tudta volna megmenteni mindenki életét. De elfogult magával szemben és persze hogy magát hibáztatja ezért is.
És ekkor már biztos voltam benne, hogy elmegy a Műveltek központjába, hogy feláldozza magát a többiekért. Csak szegény Tobiasnak hazudik megint. De az aranyos volt, hogy elvitte a fiú pulcsiját. De akkor is nagyon sajnáltam Trist, mikor Tobias is elmegy a Műveltekhez. Hiszen leginkább őt akarta megvédeni a tettével. De Négyes terve sem jó. Addig oké, hogy a csoport nélküliek megtámadják a Művelteket, és kiszabadítják őket. De az időpont... Csak mert azt a hírt kapták, hogy két hét még ameddig Jeanine ki akarja végezni Trist. És ha mégse akkor fogja?
Ahogy az be is következik. Bár ha Tris nem esik neki Jeanine-nek, akkor valahogy nem hiszem, hogy másnap reggel akarta volna kivégezni. Ettől persze Tobias is kiakad... És az a jelenet, amikor utoljára az ablakon keresztül láthatják egymást... Hát azt végigsírtam. Nagyon szomorú volt.
Aztán Peter meglepett. Még mindig utálom meg minden, de az hogy kiegyenlíti a számláját Trisszel, legalább mutatja, hogy nem csak sötét vákuum van abban a szadista fejében. Az ő pálfordulása jobban meglepett, mint Caleb árulása.
Viszont annak örültem, hogy ez az egész kivégzős dolog észhez térítette Trist. Christina is megbocsájtott neki. Tobias pedig megígérte neki, hogy mostantól ő lesz a családja... Ez felér egy lánykéréssel, szerintem... xD
Aztán persze jön Marcus és a terve. És nem tudom hibáztatni Trist, hogy mellé állt. Perszer Tobiast nem tudta volna meggyőzni. De a Műveltek elleni támadásuk esztelen volt. Nem megoldás az, hogy ártatlan embereket gyilkolnak halálra. És akkor a csoport nélküliek át is verik a Bátrakat. Tris pedig áruló lesz. De jól beolvas Tobiasnak, aki így észhez tér. És csak kiderül az az információ. Ami érdekes. Kíváncsi leszek ebből mit hoz ki az írónő.
Olvastam, hogy volt aki nem értette, Tris miért idegenkedett egész végig a fegyverektől. Nekem ezzel se volt gondom. Érthető volt, miért nem akarja még csak megfogni se, még akkor sem, mikor a saját élete a tét. És szerintem ez így volt a legjobb, hogy úgy szabadul meg ettől a félelmétől, hogy lelövi saját magát a szimulációba.
Igazán megérte megvenni ezt a könyvet. Kedvencem lett. És nem is bánom, hogy végig rágtam a körmömet és szabályosan rosszul voltam az izgalomtól, mert annyira jó volt a történet. Már türelmetlenül várom, hogy az Allegiant is megjelenjen magyarul.
Ami tetszett:
Leginkább az, hogy mind az öt csoport bázisát meglátogattuk ebben a kötetben.
Ami nem tetszett:
A végén a videófelvétel, és az út, ami a megszerzésébe került.
Kedvenc idézetem:
"– Mit tettél? – kiáltom.
– Ha te meghalsz, én is meghalok. – Tobias a válla fölött néz rám. – Kértelek, hogy ne tedd ezt. Te mégis így döntöttél. És ez lett a következménye."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése