"Szörnyeteg vagyok
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.
Akarod hallani? Mered hallani?"
A film után kicsit érdekes volt. De határozottan tetszett, bár nagyjából tudtam, hogy mi is fog történni.
Remekül le van írva hogyan válik Kyle Adrianné: kívül szépből csúffá lesz, míg belül csúfból szép. Van pár igazán megható és aranyos jelenet a könyvben, és Lindy is elég szimpatikus. Bár nekem a kedvencem Kendra volt. Őt nagyon bírtam. :)
A könyv borítója csodaszép! Ahogy még a fehér rózsa is kidomborodik, gyönyörű.
Ami nekem a filmben jobban tetszett, hogy Kyle nem egy szörnyeteg lesz, nem egy szőrös karmos izé, hanem csak elcsúful. Az sokkal jobb volt szerintem. Másabb, mint a Szépség és a Szörnyeteg. Ezért is volt olyan jó és szerethető a film. Mert egyedi volt.
Ami tetszett:
A metrós jelenet az nagyon pörgős volt.
Ami nem tetszett:
Hogy Kyle tényleg egy szörny lett. A filmben jobb volt ez az eltorzult külső.
Kedvenc idézet:
"Szeretlek, gondoltam.
De nem mondtam ki. Nem attól tartottam, hogy az arcomba nevet. Ehhez ő túl kedves. Sokkal komolyabb dologtól rettegtem – attól, hogy nem mondaná, hogy ő is."
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.
Akarod hallani? Mered hallani?"
A film után kicsit érdekes volt. De határozottan tetszett, bár nagyjából tudtam, hogy mi is fog történni.
Remekül le van írva hogyan válik Kyle Adrianné: kívül szépből csúffá lesz, míg belül csúfból szép. Van pár igazán megható és aranyos jelenet a könyvben, és Lindy is elég szimpatikus. Bár nekem a kedvencem Kendra volt. Őt nagyon bírtam. :)
A könyv borítója csodaszép! Ahogy még a fehér rózsa is kidomborodik, gyönyörű.
Ami nekem a filmben jobban tetszett, hogy Kyle nem egy szörnyeteg lesz, nem egy szőrös karmos izé, hanem csak elcsúful. Az sokkal jobb volt szerintem. Másabb, mint a Szépség és a Szörnyeteg. Ezért is volt olyan jó és szerethető a film. Mert egyedi volt.
Ami tetszett:
A metrós jelenet az nagyon pörgős volt.
Ami nem tetszett:
Hogy Kyle tényleg egy szörny lett. A filmben jobb volt ez az eltorzult külső.
Kedvenc idézet:
"Szeretlek, gondoltam.
De nem mondtam ki. Nem attól tartottam, hogy az arcomba nevet. Ehhez ő túl kedves. Sokkal komolyabb dologtól rettegtem – attól, hogy nem mondaná, hogy ő is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése