Tartalom:
"EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül."
Nekem ez a „most akkor megtörtént vagy nem történt meg” keverés az agyamra ment, és a könyv utolsó negyedéig gyakorlatilag semmi sem derült ki.
Hogy akkor most kicsoda Folt, ki ez az Elliot, ki a símaszkos támadó, Norával most akkor mi is történt meg.
Aztán jött ez a bukott angyal dolog. Hát én vágtam magam hanyatt tőle. Meg ez a Nephilimek meg testmegszállás… Nekem már kicsit sok volt.
De a vége ütött. Kellett már egy izgalmas harcolós rész is. Főleg mikor kiderül ki is a rosszfiú. Hát nem számítottam rá. Viszont most kíváncsi lettem a folytatásra.
Folt karaktere valóban rémisztő volt, Nora pedig szerethető főhős. Veevel viszont nem sok mindent tudtam kezdeni. Nekem olyan semmilyen szereplő volt. Így aztán vegyes érzéseim vannak a könyvet illetőleg...
Ami tetszett:
A végén a harcjelent az nagyon izgalmas volt!
Ami nem tetszett:
Hogy nem lehetett eldönteni, hogy akkor a dolgok megtörténtek-e vagy csak képzelte az egészet a főhős.
Kedvenc idézetem:
"– Nem randizom idegenekkel – válaszoltam.
– Jó, hogy én igen. Ötkor érted jövök."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése