Isaac Marion: Eleven testek

Tartalom:

"R zombi. Nincs neve, nincsenek emlékei, és szívverése sincsen. Álmai azonban igenis vannak. Ő egy kicsit más, mint a többi hulla.
Egy elhagyott város romjai között találkozik egy lánnyal. Julie-nak hívják, és mindenben szöges ellentéte azoknak, akikkel R addig a napjait töltötte: szenvedélyes, okos és nagyon is él. Egy vibrálóan élénk színfolt a kietlen szürke képen. Maga sem érti, miért, de R ahelyett, hogy megenné, inkább megmenti Julie-t. Idővel furcsa, feszült, ám mégis gyengéd viszony kezd kibontakozni köztük.
Még sosem történt ehhez hasonló. Bár ellentmond minden logikának vagy törvénynek, Julie hatására R többé nem képes belenyugodni a halálába. Ismét lélegezni, élni akar. Ám a rideg, pusztulásnak indult világot már csak komoly harcok árán lehet megváltoztatni…
Isaac Marion egész életében Seattle-ben élt. Nem végzett el semmilyen egyetemet, nem nyert díjat, nincs felesége, sem gyereke. Van viszont egy zenekara, képeket fest, és első regényével gyökeresen megváltoztatta a zombikról alkotott elképzeléseinket."

Ez egy kínszenvedés volt. Amennyire lelkesen álltam neki, akkora csalódás volt, de legalább rájöttem, hogy a zombis könyvek nem nekem valók.

Azt el kell ismerjem, hogy az alapkoncepció érdekes volt, a zombik beszéde egyedi ötlet, ahogy szépen mégis fejlődik R beszédkészsége. De az akció az kb nulla volt ebben a könyvben. Amit szerettem a filmben, az a könyvben benne sem volt. Túl sok leíró rész volt, meg Perry emlékeivel is túlzottan sokat foglalkozott az író, ezért is a könyv jelentős részét untam. Nem egy rész volt, ahol csak átsiklottam a sok lényegtelen szöveg felett, mert már borzalmasan akartam, hogy történjen is valami. Gondoltam, majd a végén. De a végén se kaptam meg azt a csatát, azt az izgalmat, amit vártam.

Az akció helyett inkább azzal kellett foglalkoznom, hogy mit nem tudnak a zombik csinálni (főleg, mikor arról volt szó, miért nem tudnak szexelni…), és minden fejezetben akadt egy jó adag káromkodás és ocsmány beszéd. Szerintem egy könyvnek nem erről kéne szólnia. 

A könyv válaszokat nem adott arra, mi is ez az egész zombijárvány, és arra se igazán, miért hatott R és Julie kapcsolata a többi zombira is. Így aztán sok értelme nem volt a dolognak. 

Ami viszont állati jó volt a könyvben, azok a fejezet elején lévő rajzok voltak. Azok ütősek voltak.

Egy regénynek elment, de örülök, hogy végül nem vettem meg, mert többet biztosan nem fogom elolvasni. Inkább megnézem a filmet.

Ami tetszett:
Ahogy R-nek bővült a szókincse.

Ami nem tetszett:
A vontatottság és az, hogy még az akciójelenetek is unalmasak voltak.

Kedvenc idézeteim:
"Ami te vagy, az voltam én is
Ami én vagyok, az leszel te is"


Értékelés: 2/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése