Tartalom:
"A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk."
Mostanság nem nagyon vagyok oda a vámpíros történetekért, de barátnőmmel fogadást kötöttünk, hogy én elolvasom ezt a könyvet (meg a második kötetet), ő meg elolvassa A beavatottat. Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog.
Itt egy szép hosszú értékelésem mind a hat kötetről!
AZ ÉRTÉKELÉSEM ERŐSEN SPOILERES!
Vámpírakadémia
Mondjuk az eleje egyáltalán nem fogott meg, úgy majdnem a könyv feléig. Néha csak pislogtam, hogy mi van. Morák? Strigák? Dampyrok? Kicsit sok volt hirtelen. Meg Lissa képességei is furcsák voltak nekem.
Aztán egyszer csak beindult a történet, és magával rántott. Dimitri. Főleg ő! Ekkora egy karaktert, komolyan imádom! Csak keveset beszélt, amit hiányoltam. Több párbeszédük is lehetett volna Rose-zal.
Rose is nagyon szerethető karakter, annak ellenére, hogy szöges ellentéte az én személyiségemnek. Bírom, hogy milyen keménynek mutatja magát, belül mégis komolyan vívódik néha. És magasról tesz rá, hogy mit hord össze róla a sok hülye iskolatársa.
Lissa rám tett mély benyomást, pedig kedves szereplő, csak ezek a hangulatingadozásai elérték nálam azt, hogy nem tudom mit gondoljak róla.
Mia egy kis ribi, de meg tudtam volna csapkodni... Szörnyű. Az ilyen embereket kellene csapatostul kiirtani.
Masonre leszek a továbbiakban kíváncsi, mert aranyos és igazi barát, de Rose iránti érzelmei bekavarhatnak.
A vége felé AZ a bizonyos jelent... Jujj, mit visítoztam. Bár véleményem szerint így első kötetre kicsit túl sok volt, de nem bántam :) A harc utána is nagyon jó lett, ahogy a legvégén is. Nagyon érdekel a folytatás, már neki is láttam a második kötetnek!
Igen szóval Dimitri... A filmben is nagyon szexi lesz, már látom!
"Miért nem vagyok képes viszonozni az érzelmeit?
Még azelőtt megkaptam a választ, hogy befejeztem volna magamban a kérdést. Azért nem lehetek Mason barátnője, mert amikor arról ábrándozom, hogy valaki a karjában tart, és mocskos dolgokat suttog a fülembe, az illetőnek orosz akcentusa van."
Dermesztő ölelés
Szerencsére az első kötet végére felbukkanó pörgés itt végig megmarad, és itt már elkezdett rám olyan hatással lenni a sorozat, hogy képtelen voltam letenni. Annyira lekötött a történet, hogy muszáj volt rászólnom magamra, hogy hé, menj már enni vagy valami...
Rose-nak rá kell jönnie, hogy a nagyon híres testőrök se sebezhetők, őket is megölhetik a strigák. És ez persze a morákat is sokkolja, hogy szervezett támadásra képesek a gonosz vámpírocskák. Ezért is mennek a téli szünetre síelni a suliból.
De előtte megjelenik, akire az első kötetben történt említése óta nagyon kíváncsi voltam: Janine Hathaway, Rose anyja. Érdekes karakter, és akármennyire is ridegnek és érzéketlennek tűnik, már itt lehet tudni, hogy azért mégis csak törődik a lányával. Még be is húz neki egyet! Anyai szeretetből...
Azért Dmitrij akármennyire is állítja, hogy nem lehet köztük semmi Rose-zal (ide tudnék írni pár dolgot, mi ne legyen közöttük...) azért el-elcsattan egy-két lopott csók. De a kötet végéig továbbra is tabuként kezelik a kapcsolatukat. Ott azért már Dmitrij is rájön, hogy hiába akarja figyelmen kívül hagyni az érzelmeit, ha egyszer azok már léteznek, és csak úgy nem fognak elmúlni.
Persze itt jön a képbe Tása, Christian nagynénje, hogy ne legyen olyan egyszerű minden, és behálózza Dmitrijt, amit Rose (és én) nem néz jó szemmel.
De a sítáborban is történik egysmás. Például Rose próbálja elfelejteni szexi tanára iránt érzett vonzalmát, és inkább a legjobb barátjai karjaiba veti magát. De könyörgöm, ilyen esetben miért mindig a legjobb barát kell? Ezt nem tudom felfogni...
Aztán megjelenik Adrain... Ő az, aki nagyon unszimpi nekem. És most nem csak azért, mert Rose-ra hajt. Ez a cigis alkoholista, nagyképű megjelenésétől rámtör a hányinger. Tudom, hogy sokan imádják, én nem tartozom közéjük, bocsi.
És Rose itt ismét bebizonyítja milyen idióta. Már bocs... De ha egyszer Dmitrij nagylelkűen megoszt vele egy szigorúan vett titkot, azt nem kotyogjuk ki az őrült, strigákat akarunk ész nélkül lekaszabolni barátainknak, akármennyire is haragszunk a nemigazán pasinkra. Persze az egész bagázs megszökik. De legalább Rose viszi Christiant is utánuk. Még ha így kicsit nagyobb barnába keverednek mint kellene, de na, kell az izgalom. Szegény Eddie-t sajnáltam, amiért véreshordónak használják.
De amint meglépett a síközpontból a banda, tudtam, hogy ki fog meghalni. Mert épen ennyien nem fognak visszatérni. És fájt. Nagyon bírtam őt, és Rose-nak nagyon de nagyon fájt az elvesztése. Amitől kicsit kiborult... Azért azt is tudtam, hogy hamarosan ki fog nyírni egy strigát. Hát nem gondoltam volna, hogy kettőt, és hogy így... De nagyon menő és egyszerre mélységesen szomorú látvány volt ez tőle.
Na itt már függővé váltam. Kellett a következő kötet azonnal!
Kedvenc idézetem:
"– Tudod mi segítene igazán? – kérdeztem anélkül,hogy ránéztem volna.
– Hmm?
– Ha kikapcsolnád ezt a vacak zenét,és valami olyasmit raknál be,ami a berlini fal leomlása után jött ki.
Dmitrij felnevetett.
– Történelemből vagy a leggyengébb,és valahogy mégis mindent tudsz Kelet-Európáról.
– Hát, kell az anyag a poénjaimhoz, elvtárs."
A halál csókja
Igen, rögtön nekiálltam a második kötet után. Egy órát nem bírtam várni, annyira jó ez a sorozat.
Kicsit gúnyosan felnevettem, mikor elkezdődött a testőr tanulók terepgyakorlata, és Rose, aki annyira akarta Lissát védeni, hát nem őt kapta. Hanem Christiant. Akit annyira nem is szeret. Bár most már nem is utál.
Mondjuk ez a terepgyakszi érdekesen néz ki. Azért nem olyan, mintha strigák támadnának rájuk, de valljuk be, ha Dmitrij veti rád magad, hát az felér egy-két strigával. (Bár én szerintem más okból blokkolnék le...)
És akkor megjelenik Mason szelleme. Legjobbkor. Mindig nagyon jól időzít, így Rose szerez pár rossz pontot a gyakorlaton. De ekkor már tudni lehet, hogy Mason nem ok nélkül jelenik meg. Figyelmeztetni akar. De mire?
Persze nem csak a terepgyakorlat az egyetlen elfoglaltságuk. Mehetnek a királyi udvarba Viktor bácsi tárgyalására. Ahol akármennyire is biztosak voltak benne, hogy a vén szivar nem fogja szóba hozni, hát mégis csak benyögi, hogy őrizetbe vehetnék Dmitrijt kiskorú megrontásáért... xD
A királynő pedig... Jaj mert Adriant hagyja békén Rose... Mikor a srác nyomul rá, nem fordítva... Miában viszont kellemeset csalódtam, hogy megváltozott.
Rose fura rohamai a repcsin. Akkor még nem igazán sejtettem, hogy szellemek, de tudtam, hogy a védővarázslatokhoz van köze... Kezdtem kapisgálni, hogy a suliban gond lehet a védőpajzzsal...
Jill, mint új szereplő, szerintem nagyon édes. Főleg a rajongása, és a harciassága. Aranyos csajszi.
Azért a terepgyakorlaton Rose mégis csak remekel, mikor legyőz három (?) testőrt is, köztük Dmitrijt! Állati menő volt. Nem csak a nagy szája miatt szeretjük Rose-t.
De aztán mikor Lissa bajba kerül a hülye Jessie és sleppje miatt, hát a lélek kicsit megkavarja kedvenc főhősünk, de Dmitrij leállítja. De hogyan állítja le... :P (18-as karikás jelenet, végre!)
És igen, persze hogy itt kell véget vetni minden jónak és a sulira szabadítani a strigákat. Köszönöm Richelle, köszönöm! De Rose és Christian együtt valami hihetetlen csapat! Nagyon menők voltak, ahogy gyapták a strigákat.
És a vége... Hát ha előtte nem spoilerezem le, hát szerintem sírórohamot kaptam volna az biztos. De még így is elmorzsoltam pár könnycseppet. Ezek az írók szerintem tudják, hogy ki a kedvencem és mindig azt bántják...
És akkor folytattam is pár órán belül...
Kedvenc idézetem:
"Ha Istennek volt is bármi problémája azzal, hogy szociális kapcsolataim kiépítésére használom fel az ő házát, ezt nem jelezte felém. Szóval vagy nem volt, vagy kivárt, és később szándékozott bosszút állni."
Véreskü
Szerintem ez lett a kedvenc kötetem. Itt nincs semmi vidám, de mégis ezért élveztem annyira.
Rose elmegy Oroszországba, hogy felkutassa a halott pasiját, és karót döfjön a szívébe. Milyen romantikus! Az út során találkozik Rose Sydney-vel aki egy Alkimista, és arra szakosodott, hogy eltüntesse a strigákat, főleg azokat, amiket Rose maga után hagy. Elindulnak abba a városba, ahol dampyrok élnek, de útközben strigák támadnak rájuk, és végül egy kétes hírű mora, Abe Mazur viszi őket Bajára (nem vicc!), és milyen véletlen, épp Dmitrij családjához.
Komolyan imádom a családját. Bár Rose-nak meg kell mondania mi történt Dmitrijjel, ami a könyv legszívbemarkolóbb része, teszik, ahogy a család viszonyul hozzá. Nem ítélik el a kapcsolatukat.
De aztán Abe erősködik, hogy Rose tűnjön el onnan, és végül egy csapat renegát testőrrel mennek strigákat vadászni, és kínozni... És egyszer csak ott terem Dmitrij. Na persze Rose nem tudja csak úgy megölni, akármennyire is gonosz már, sokban hasonlít a tanárára. Szóval így Rose haboz, elszúrja, a striga Dmitrij pedig elrabolja.
Rose egy strigákkal teli házban találja magát, ahonnan nincs menekvés. Dmitrij pedig hát, mit szépítsünk, vérszajhát csinál szegény Rose-ból, akit annyira elbódít a harapás gyönyöre, hogy alig tud gondolkodni. Dmitrij pedig mást se akar, csak strigává változtatni őt.
Aztán persze Rose csak meglóg, miközben pár strigát még eltesz láb alól. A hídon harcolós rész a legjobb, és a legszomorúbb is.
Lissa is bajba kerül közben a suliban, mert egy másik lélekhasználó akarja megölni, hogy árnyékcsókolta katonát csinálhasson belőle. Végül Rose megmenti a kötelékükön keresztül egy másik lélekhasználó, Okszána segít neki, akinek a férje egy árnyékcsókolta dampyr, Mark. Ők vetik fel azt a lehetőséget, hogy egyszer valaki visszahozott az életbe egy strigát. És az a valaki nem más, mint Viktor Daskov mostoha bátyja. Persze gonoszunk csak akkor árulja el a testvére helyét, ha kikerül a börtönből.
Ami a végén nagyon tetszett, hogy Abe visszaküldi Rose-t Amerikába, és odaadja neki a sálját. Amit Rose anyja felismer. És kiderül, hogy Abe igazi neve Ibrahim, és Rose apja.
Kedvenc idézetem:
"Hihetetlen. Tényleg túlélte, minden valószínűség ellenére. Már korábban is mondtam, és komolyan gondoltam: akár él, akár halott, életem szerelme egy fenegyerek."
Örök kötelék
Oké, ezt már megvettem! Meg a többi is meglesz, nem csak az utolsó két kötet, szép sorban.
Rose tényleg ki akarja szabadítani Viktort a börtönből, főleg miután kiderült, hogy Dmitrij mégse halt bele abba a karóba, és most furcsán szadista szerelmeslevelekkel bombázza. Emellett még Rose-nak le is kell érettségiznie, ami alatt szétveri az összes testőrt a suliban. És még az anyja is büszke rá. Arról nem is beszélve, hogy a maffiózó faterja is megjelent, és fogadásokat kötött rá.
Viktort nem is olyan nehéz megszöktetni, Roberttel is találkoznak, és bebizonyosodik az, amit én a második kötet óta sejtek. Mikor mondták, hogy a karókat a négy elemmel bűvölik meg, akkor felmerült bennem, hogy mi van akkor, ha a lélekkel is megbűvölik? Igen, visszaváltozik a striga azzá, ami volt. Csak épp egy lélekhasználó morának kell ledöfnie. Na igen, ez macerás. De Lissa nagyon meg akarja tanulni. És persze Vegasban se mennek úgy a dolgok, ahogy remélték, és persze belefutottak egy halom strgiába, meg persze Dmitrijbe. És Rose megint elszúrta. De nem baj. Legalább a szexi de most gonosz oroszunk elrabolja Lissát, hogy odacsalja Rose-t, aki persze egy hadseregnyi testőrrel megy a mentőakcióra.
De viszi Christiant is. Aki felgyújtja Dmitrijt. Lissa meg szíven szúrja a bűvölt karójával. És a kedvenc elvtársunk visszatér!!
Na persze ne legyen ennyire happy a dolog, gyötri a bűntudat, amit tett, főleg Rose-zal és nem akar a közelében lenni, mellette meg a testőrök letartóztatják, mert nem tudják micsoda.
Közben Rose meg ugye Adriannel kavart. Amit nem akarok feldolgozni, köszönöm. Oké, van amit bírok a srácban, de még mindig idegel, és nem, nem Rose miatt. Na de amikor nagyon lefeküdni készülnek egymással... Hát örök hálám, amiért óvszer nem volt a közelben és elnapolták a dolgot! Ugyanis itt majdnem kidobtam a könyvet az ablakon...
Közben Rose hozza a formáját, és összeveszik a királynővel az egyik mocsok törvényen. Na jó, az összeveszik nem a legjobb kifejezés arra, hogy az egész tanács előtt leribancozza a királynőt.
Na de hamarosan őfelségét beható érzelmek érik egy karó személyében, és minden bizonyíték Rose-t teszi felelőssé az elpatkolása ügyében. Na de Abe beugrik mint ügyvéd még ha sokat nem is ér el, de halálos. És a királynő levele Rose-nak. Lehet a vénasszony még se volt olyan szörnyű...
Kedvenc idézetem:
"– (…) Itt rengeteg ellenségesség és árulás van. Azt mondanám, van egy ellenséged.
– Igen – feleltem a koronával szemezve. – Szerintem ki tudom találni, kicsoda. Éppen az imént neveztem álszent ribancnak."
A végső áldozat
Abe nagyszerű ügyvéd. Hogyan hozzuk ki a lányunkat a börtönből? Pár robbanószerrel és egy kis bűbájjal, meg egy megzsarolt Alkimistával. Remek! De küldjük vele a strigából visszaváltozott volt pasiját, aki tagadja, hogy még mindig érez iránta valamit.
De azért Rose-nak kell valami küldetés is, nem akar ott ücsörögni egy elzárt kis szállodában, míg a barátai keresik az igazi gyilkost. Így ő meg úgy dönt, hogy megkeresi Lissa eddig eltitkolt féltestvérét.
Persze Viktor is felüti ráncosodó fejét, és rábeszéli Rose-t hogy nyerjenek időt azzal, hogy Lissa induljon a választásokon, mint leendő uralkodó. Itt röhögtem a gondolatra, hogy megnyeri...
Mikor minden nyom Szonja tanárnőhöz vezet, aki striga lett, meglepődtem. Azon meg méginkább, hogy Robert visszaváltoztatja. És tök szimpi ez a nő. Kár hogy nem szerepelt sokat, csak az első kötetben. De ott totál zakkant volt. Itt viszont gyakorlatias és kedves. Meg nagyon vágja a szerelem auráját.
És meglesz a gyerek is. Hát mikor odaérnek, és kiderül, hogy ismerős az, aki az ajtóban áll, egyből leesett, hogy Jill az.
Közben a többiek nyomozása is érdekes. Hogy itt kinek kivel volt viszonya... Lefizetés, politikai indíték... Meg voltam győződve róla, hogy Daniella a ludas, ameddig Rose ki nem kérdezi az egyik Alkimistát. Ott rögvest kapcsoltam ki tette...
És Rose természetesen visszamasíroz az Udvarba, hogy bejuttassa Jillt, és tisztázza a nevét. Mondjuk előtte véletlenségből kinyírja Viktort (oh yeah!) és elkapja a lélek sötétje és kissé bekattan, ami valami hatalmas! Rose amúgy se komplett teljesen, ami valljuk be, ilyen szülők mellett nem csoda, de szinte őrülten, elképesztő.
Jillel már Lissából lehet királynő... Rose-t pedig nem verik rögvest agyon. És hát leleplezi a gyilkost. Akinek politikai és szerelmi indítékai is voltak, és oka, amiért besározza Rose-t. Pedig az illetőt már megkedveltem, erre tessék.
Na de megint bejött az elméletem. Biztos voltam benne, hogy amennyit van ebben a kötetben a testőröknél lőfegyver, és mivel Rose még nem került halálos veszélybe olyan igazán, mérget vettem rá, hogy lelövik. Ohó és megint igazam lett! *szadista vigyor* De Richelle nem olyan szemét, mint egyesek, és nem öli meg a főhőst.
Dmitrij észhez tér, megbocsájt magának, és csak egymásnak esnek Rose-zal. És azért tud piszkos dolgokat mondani két ölelés között azzal az orosz akcentusával...
Adrian viszont amilyen hisztit levág a szakításkor, hogy jaj. Ezért se kedvelem. Mert ő ilyen. Ha a lélek miatt, ha nem...
Az utolsó pár oldalon szakadtam (bár igyekeztem lassabban olvasni, hogy tovább tartson)... Rose szülei egymás mellett... És megjelenik az "új családtag". Dmitrij. És fater kettesben el akarja csalni egy vadászatra. Sőt még anyu is elbeszélgetne vele. Szegény... xD
És wow Lissa lett a királynő. Menő! Olvasnám még! Kedvenc sorozatom lett, csupa szerethető szereplővel és eszméletlen poénokkal!
Kedvenc idézetem:
"– Ó, az én kislányom – mondta. – Alig tizennyolc, és már gyilkossággal vádolják, börtönszöktetést rendezett, és többet ölt, mint a legtöbb testőr valaha fog. – Elhallgatott. – Nem is lehetnék büszkébb rá."
Szereplők
- Rose Hathaway: Egy ideje kezdem megkedvelni a női karaktereket, de azt hiszem eddig Rose lopta be magát igazán a szívembe. Érdekes és összetett személyiség, aki a történet folyamán fokozatosan válik felnőtté. Nagyszájú és neveletlen, az ostoba és őrült ötletek specialistája. Sokszor előbb üt és aztán gondolkodik, de nem fél kiállni a barátai mellett. Mindig keménynek mutatja magát, de belül nagyon is sebezhető. Nagyszerű harcos, kötelességtudó, és végigküzdi magát a céljai eléréséhez vezető rögös úton.
- Dmitrij Belikov: Nem gondoltam volna, hogy valamikor egy orosz pasast fogok félistennek tartani, de valljuk be, Dmitrij tényleg az. A kinézete, a modora, a harci tudása, a higgadtsága, minden. És ami a legfontosabb: ő Rose másik fele. Ők ketten egy egész. Tökéletesen megértik egymást, amire mindkettőjük esetében más nem igazán képes. Dmitrij amilyen kemény és rettenthetetlen, épp annyira aggódó és gyengéd. Az egyik legjobb férfi karakter, akivel eddig találkoztam.
- Vaszilisza Dragomir: Lissa sokáig nem volt a kedvencem. Kedves és aranyos, de olyan semmire se jónak tűnt. De aztán kibontakozott a személyisége, és kiderült, hogy nem csak a gyógyításhoz ért. Szorosan függ Rose-tól, de mégis ő is szeretne mindent megtenni, hogy segítse a barátnőjét. És az, hogy bármilyen gyenge, mégis képes ledöfni egy strigát, az lenyűgözött. Okos, szép, tekintélyt parancsoló. Jó királynő lesz belőle.
- Christian Ozera: Az elején de nem bírtam Christiant. Egy zárkózott, haraggal teli kölyöknek tűnt. Aztán őt is jobban megismertük. Mennyire nyomja a vállát a szülei bűne, és hogy ez mennyire kihat a kapcsolataira. De Lissát nagyon szereti és védelmezi. Emellett Rose-zal amennyit csipkelődnek... De ők is barátok lesznek, sőt egy igazi jó csapat. Christian ügyes harcos, a maga tüzes módján teszi oda magát a csatákban. Végülis Lissa az ő személyében is kapott egy testőrt. A sorozat végére ő is a kedvencem lett!
- Adrian Ivaskov: Nekem egy nagyon ambivalens karakternek jött le. És nem tudott megnyerni magának. Sok hibája van, ami nem is lenne akkora baj, de Adrian nagyon kiegyensúlyozatlan, és hát valljuk be, egocentrikus és elkényeztetett. De hát főnemes, és a királynő unokaöccse. Nem kell csinálnia semmit, mindent ráfog a lélekre. Minden, amit csinál, csak Rose miatt csinálja. Ez szép és jó, csakhogy pont ez a problémám vele. Más nem érdekli, az életét semmibe veszi, csak a szórakozás fontos neki. Oké, hogy az alkohollal és a cigarettával a lelket akarja elnyomni, de akkor se ez a megoldás. A végén pedig milyen hisztit levág. Ezért sem méltó Rose-hoz. Reméljük Sydney mellett majd megváltozik.
- Mason Ashford: Mint Rose legjobb barátja, Mason a kezdetektől fogva szimpatikus volt, főleg amiért vicces és kedves, na meg kitartó volt. Nem igazán örültem a "kapcsolatukkal" Rose-zal, de leginkább azért, mert tudtam, Rose ha nem is szándékosan, de kihasználja szegény srácot. Pedig hát ha Adrian és Mason között kellene válasszak, inkább Mase. Sajnáltam ami történt vele, igazi bátor, jó barát volt.
- Viktor Daskov: Nem sok igazán negatív karakter van a történetben, de Viktort nevezhetjük annak, még ha az önző indokai mellett, nemese célok is vezérelték a tetteit. Akkor is kegyetlen volt, amit tett. Ármánykodása és mások kihasználása visszataszító. Azért örültem neki, hogy végül közelebbi ismeretséget kötött azzal a betonfallal.
- Mia Rinaldi: Az első kötetben még egy hisztis pi..., de aztán ahogy történnek az események, jó irányba változik. Harcolni akar, kiáll mások mellett, képes félretenni az ellenszenvét, és még Rose-zal is egész jóban lesznek. Jellemfejlődésből ötös!
- Tása Ozera: Most így a sorozat végén ő vele vagyok a legnagyobb gondba. Bírtam, tényleg. Kedves és segítőkész volt, kiállt az elvei mellett. De amint ráhajtott Dmitrijre... Igazából ami végleg megváltoztatta róla a véleményemet, az az utolsó kötetben játszott szerepe. De őt se nevezhetem igazi gonosz karakternek, mert az ő céljai is érthetőek, még ha az eszközeivel vannak problémák.
- Tatjana Ivaskov: A morák királynője megint egy érdekes karakter. Fennhéjázó és törekvő. De ő se az igazi arcát mutatja a külvilág felé. Védelmezi a családját, és a nép érdekeit nézi. Viszont amit a külvilág számára közvetít, sok ellenséget szerez magának.
- Sydney Sage: Az egyetlen Alkimista, akit a történet során jobban megismerünk. Rendkívül vallásos és visszafogott, emellett undorodik az éjszaka teremtményeitől. De mégis a segítségükre van, és Rose hatására egyre több szerepet vállal a harcokban is.
- Janine Hathaway: Rose anyja, a rendíthetetlen testőr, aki szívtelen és távolságtartó. Viszont mégis törődik a lányával, igaz leginkább a maga módján. Erős nő, aki mindig a kötelességeit helyezi előtérbe, akaratlanul is példát mutat Rose-nak.
- Abe Mazur: A történet egyik legérdekesebb karaktere, legalábbis az én véleményem szerint. Kétes hírű mora, furcsa öltözködési szokásokkal. A maffiózó stílusához jön hozzá a hatalmas szövegei, amin szakad az ember. És az aggódó atyai érzelmek... Igazán belopta magát a szívembe a sáljaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése