Film: Saul fia

A megjelenése óta vártam, hogy eljussak odáig, hogy beülhessek egy moziba, és megnézhessem. Ma végre eljutottam odáig, hogy ezt megvalósítsam, de az érzéseim vegyesek a filmmel kapcsolatban. Első bejegyzésként ezen a blogon ezt venném célba, úgyhogy lássuk, miről is szól Nemes Jeles László filmje.

Tartalom:

"A náci koncentrációs táborokban a foglyokból álló Sonderkommando terelte be a megsemmisítésre ítélteket a gázkamrákba, vitte át a holttesteket a krematóriumokba, takarította ki a termeket az újabb transzport érkezése előtt és szállította ki a hamvakat a táborból. A megterhelő fizikai munka miatt a sonderesek a tábor többi foglyánál jobb bánásmódban részesültek, a többi táborlakótól elkülönítve laktak, de mint a „titkok őrzőit”, néhány hónap után kivégezték a tagjaikat. Az újonnan alakuló sonderkommandó első feladata az előző generáció elégetése volt. A sonderesek közül nagyon kevesen élték túl a háborút. 1944, Auschwitz-Birkenau. Saul Ausländer (Röhrig Géza) egyike a krematóriumokban dolgozó sonderkommandósoknak. Társai tudják, hogy bármelyik pillanatban kivégezhetik őket, fegyvereket gyűjtenek és lázadást szerveznek. Saul viszont az elégetésre váró holttestek között felfedezni véli saját fiát, és ettől kezdve a férfit a menekülés helyett egy másik lehetetlen küldetés élteti: elhatározza, hogy kicsempészi a testet és keres egy rabbit, hogy méltó módon eltemethesse a gyermeket."

Azt hiszem mind ismerjük a történelemnek ezt a sötét korszakát. Rengeteg film és könyv szól a koncentrációs táborok és az SS rémségeiről, rengeteg alkotásban feldolgozták már. A Saul fia újabb, de magyar alkotás ebben a sorban. 

Súlyos árnyékként nehezedik a koncentrációs táborok sötétsége a filmre. Nem drámázzák túl, nem sajnáltatják a szereplőket, hanem egyszerűen ott vannak, és élik a nehéz mindennapjaikat. Maga a film egy zsidó tömeg meztelenre vetkőztetésével és gázkamrába küldésével kezdődik, miközben hangoztatják, hogy "jegyezzék meg a fogasuk számát, és siessenek, hogy ki ne hűljön a leves". Persze mindeközben egyértelműen körvonalazódik a valódi céljuk. A film főszereplője, Saul a Sonderkommendónál dolgozik, ő is tereli befelé a halálra ítélteket a kamrákba, és szedi utána össze a cuccokat. Meg sikálja a vért. Sokáig ő is a túlélés, és a menekülés érdekében küzd. Az egyik gázkamrás csoportból aztán életben marad egy fiú - igaz, nem sokáig, mert utána a sonderesek megfojtják - , akinek a holtteste miatt valamiért különleges felelősséggel viseltetik. Ő maga viszi el az orvoshoz, és kérleli, hogy ne boncolják fel. (Ugyanis azokat, akik túlélik a gázkamrát, így vizsgálják meg). A menekülési terve ezután átfordul abba, hogy azt a fiút, akit a fiának hisz, méltóképpen temethesse el. Ehhez pedig mindent feladna... életet, menekülést, és még a társait is. 

Mindenki tudja, hogy Cannes-ben díjazott filmről beszélünk. Súlyos, lényegre törő, sötét műről van szó, ami magában elég drámai, nem kellett amerikántosan szereplősajnálósra venni. De talán túl tömény, talán túl sok, amit felmutat. Nehéz újat hozni ebben a témában. Mitől lesz több ez a film? 
Röhrig Géza jó választás volt főszereplőnek. Szerintem az egész jelleme visszatükrözte a film lényegét - talán éppen őmiatta nem lett túldrámázva a film. Megszeretni nem tudtam ugyan, de ellenszenvessé sem vált, és ez nálam már jó pont. Hátrány viszont, hogy a többieket nem tudtam megjegyezni. Hm. Egybemosódott a többi karakter. Ez is mérges volt, meg az is feszült... ez is negyvenes korú sötét hajú pasi volt meg az is... egyedül Zsótért tudtam megkülönböztetni, és nem a fehér orvosi köpeny miatt, hanem mert az Isteni műszakban is láttam. 

Erős hátránynak írnám fel viszont a kameraállást. Minden szűkszekondban és premierplánban készült, és nem voltak vágóképek. Engem az egész egy videojátékra emlékeztetett valahol az FPS és a TPS között. Mert közelségből nézve FPS, de mégis belelóg Saul feje, és kitakar mindent, mintha közvetlen mögötte mennék. Pár vágókép, és pár totál jó lett volna... így számomra értékét vesztette a kameramozgatás. Pedig nagyon szép és tiszta minden közelkép... éppen ezért kellett volna kevesebbet felhasználni belőle, hogy meglegyen a saját, hangsúlyos helye mindennek. 

A vége viszont meglepett. Igazi plot twist, amire az ember nem számít, de amint meglátja a gyereket a végén, már tudja, hogy mi fog történni. És itt... itt gyönyörű volt a premierplán. 

Snitten 10/7-re értékeltem. Mert tetszett, de néha untam. A kamera az idegeimre ment, de a sűrűsége mellett bele lehetett sokszor felejtkezni. Sose vált vonatottá, de néha túl gyors is volt. Ez az a film, amit egyszer jó látni, de éppen elég is.