E. Lochart: A hazudósok

Tartalom:

"Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.

A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!

És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!"


Kettőnk között ez szerelem volt első látásra. Már a borító tervezését is figyelemmel kísértem, és igaz, hogy várnom kellett jóval a megjelenés utánig, hogy a mancsomban tarthassam, de amint végre meglett, le sem bírtam tenni.

Fordulatos, izgalmas, elgondolkodtató, és nagyobbat üt, mint egy péklapát.

Ez az a könyv, amiről nem könnyű beszélni anélkül, hogy nem lőnéd le a poént azok számára, akik nem olvasták a könyvet, pedig vétek lenne előre tudni a végét. Kivételesen én sem spoilereztem le, amiért hálás vagyok.

A főhősünk Cady minden nyarat a családjuk magánszigetén tölti az unokatestvéreivel, a legjobb barátaival. Ők négyen a Hazudósok, akik sok borsot törnek a felnőttek orra alá, de nagyon erős kötelék fűzi össze Gatet, Cady-t, Johnny-t és Mirrent.

Aztán történik valami. Cady élete gyökeresen megváltozik. Nem tudja, mi történt vele, ahogy mi sem, és együtt járjuk vele végig az érzelmekkel túlfűtött ösvényt, Vele együtt szenvedünk a fejfájással, a szomorúsággal, a magánnyal, ahogy ki kell hagynia a közös nyaralást.

Közben komoly témák is szóba kerülnek. Mint az öröklés, és az a körüli civakodás, ami kihat a fiatalok életére is, akiket a szüleik arra kényszerítenek, hogy járjanak közben a gazdag nagyapánál a hozomány érdekében. Emellett ott van a faji megkülönböztetés, ahogy a nagy múltú, elit család nem hajlandó igazán befogadni maga közé az indiai származású kérőt és annak unokaöccsét sem.

Már maga a családi tanítás is magáért beszél. Mikor a gyerekeket kezdettől arra nevelik, hogy ők különbek a többieknél, mindenből a legjobbat érdemlik, és a legjobbat is kell nyújtaniuk. A családjuk mérgezi meg őket, az a legbelső közösség, amiben felcseperednek.

A történetbe beleszőtt mesék különös hangulatot kölcsönöztek az egésznek, néha nem tudtam őket hova tenni, aztán valahogy mégis kitisztult a kép. Egyedi megoldás volt, és az utolsónál igencsak elszorult a torkom.

A szerelmi szál aranyos Cady és Gat között, de végig érezni, ahogy körbelengi a kapcsolatukat egyfajta sötét árny, ami beárnyékol mindent. Tiltott a kapcsolatuk a családi értékrend szerint, emellett legjobb barátok, valamint ott van Gat kapcsolata a szigeten kívül. Ők ketten csak nyáron lehetnek együtt. Ennek ellenére elképesztően kötődnek egymáshoz.

Egészen a balesetig. Az egész könyvön keresztül azon törtem az agyam, hogy mi is történhetett igazából. Legalább tíz elméletet gyártottam, amik még csak meg sem közelítették az eredetit. Az egészben az az érdekes, hogy egyszer eszembe jutott egy mi volna ha keretében, hogy ez történhetett, de csak egy másodperc erejéig fordult meg a fejemben.

Aztán mikor kiderült az igazság, sokkoló volt. Sokáig csak ültem a nyitott könyvvel, és tátogtam, mint a partra vetett hal. Megdöbbentő volt. És zseniális, mert ha visszagondolunk az egész könyvre, a válasz ott volt az orrunk előtt, csak nem volt eléggé kézenfekvő.

Az igazság kiderülése utáni oldalak pedig könnyeket csaltak a szemembe. Nehéz volt Cady érzelmeiről olvasni, belegondolni minden egyes szereplő helyzetébe. Még a nagypapa miatt is fájt a szívem, akit pedig elég ellenszenvesnek találtam. A pénzéhes nagynéniket is megölelgettem volna.

Összességében egy remek könyvet kaptam, nagyon nem is tudnék kivetnivalót találni benne, mert egyszerűen remekmű. Imádtam a rövid fejezeteket, mert ezek még inkább arra ösztönöztek, hogy csak még egyet olvassak el. Amitől azonban tartok, hogy másodszor már nem fog ilyen érzelmeket kiváltani belőlem. De majd meglátjuk.

Ami tetszett:
A lassan kibontakozó részletek az igazság kiderítéséhez, és a szereplők jellemei, különösen Gat volt az, aki egy nagyon összetett személyiséget kapott.

Ami nem tetszett:
Ilyen nem igazán volt. Talán csak annyi, hogy még tudtam volna olvasni.

Kedvenc idézeteim:
"Gat. Szemlélődés és lelkesedés. Becsvágy és erős feketekávé."

Értékelés: 5*/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése