Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Tartalom:

"Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse?
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét?
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra."


Erről a könyvről nem könnyű írni. Hiába disztópia, a történet mégsem könnyen emészthető és még csak nem is akciódús.

Lelki folyamatokról szól, hogyan jut valaki, egy fiatal arra a döntésre, hogy a jövő és a nagyobb jó érdekében megválik az életétől.

Ha jobban belegondolunk, ez egy nagyon is valós probléma. Hiába nincs itt egy olyan betegség, ami meggátolja az emberiség szaporodásást, van más gond. Mivel a népesség egyre rohamosabban csökken, előbb-utóbb el fogunk tűnni, ha tetszik, ha nem. Persze lehet a kínaiak fennmaradnak... Mondjuk véleményem szerint előbb fogjuk tönkre vágni a bolygót, és elszabadítjuk az apokalipszist...

Néha nagyon nem értettem Jessie-t. Nem történt vele igazán semmi olyan, hogy meg kellett volna ezt tennie. Máskor meg teljesen megértettem. Elég ambivalens érzéseket váltott ki belőlem.
Az apjával is így voltam. Néha megértettem miért tette azt, amit tett, de egyébként meg álszentnek tartottam, aki bort iszik de vizet prédikál. Számomra ő nem volt szimpatikus.
A sok szervezetbe meg már belekeveredtem, ki mit akart csinálni. És ami nagyon bosszant, hogy nem derült ki erről a betegségről semmi sem. Meg ha belegondolunk, hiába szülnek pár ezer gyereket, így is szép lassan ki fognak halni az emberek, szóval igazából értelmetlen volt ez a önfeláldozás.
Azért mégis érdemes volt elolvasnom, és végig a lapokhoz szegezett a cselekmény, mert kíváncsi voltam, mi történik ezután. És a borító egyszerűen gyönyörű! Mindenképpen plusz pont. Ahogy az E/1 is.


Ami tetszett:
A borítót imádom! A lelki folyamatok nagyon jól meg vannak írva.

Ami nem tetszett:
Jessie jelleme kissé furcsa volt a számomra.

Kedvenc idézeteim:
"A Te életed valósága az én álmom. Nekem el kell vesztenem a magamét, hogy a Tied valóra váljon. És ekkor én már csak egy álom leszek a számodra."

Értékelés: 4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése