"A szerző első öt könyve – Anya és lánya, Sötét angyal, Kárhozottak, Az éden kapuja – megérdemelt sikert aratott Magyarországon is. S most elkezdjük a világhírnevét megalapozó – ugyancsak öt regényt felölelő – Dollanganger család történetét, melynek minden egyes kötete páratlanul sikeres bestsellerré vált az Amerikai Egyesült Államokban.
Olvasók milliói követték végig megbabonázva a Dollanganger gyerekek szívszorító történetét – a gyerekkortól a felnőttéválásig – hogy megtudják mi volt az a szörnyű titok, amely a család szenvedéseit s borzalmas tragédiáját okozta."
Olvasók milliói követték végig megbabonázva a Dollanganger gyerekek szívszorító történetét – a gyerekkortól a felnőttéválásig – hogy megtudják mi volt az a szörnyű titok, amely a család szenvedéseit s borzalmas tragédiáját okozta."
Ezt a könyvet Sziszitől kaptam kölcsön, aki tőlem kapta ajándékba. Neki nagyon tetszett, és mivel dráma, én meg szeretem a drámákat, kötelező volt elolvasnom.
Nehéz erről a könyvről beszélnem, mert nem egy könnyed olvasmány. Végigkövethetjük, hogyan omlik össze egy család, mellette a történet komoly témákat feszeget.
Egy családfő elvesztése mindig nagy tragédia egy család életében, viszont Dollangangerék hatalmas adósságot halmoztak fel, így kénytelenek elköltözni. Viszont az édesanya szülei gazdagok, a gyerekeket pedig a gazdagság ígéretével kecsegteti, mikor odaköltöznek a nagy házba.
Azonban az anyjuk összeveszett az apjával, aki kivette őt a végrendeletéből, és látni se akarja a lányát. Amíg vissza nem férkőzik az apja kegyeibe, a gyerekeket sem akarja neki bemutatni, így a négy gyerkőc egy szobában találják magukat bezárva. Csak néhány napra...
Egyszerűen sokkoló volt olvasni, mi mindenen mennek keresztül a gyerekek. Éhezés, verés, betegség... De a lelkük szenvedett a legtöbbet. A két nagyobb testvérnek, Cathynek és Christophernek a bezárt szobában kellett megélniük a kamaszkorukat. A kicsik, Carrie és Cory még ki se mehettek, csak a poros padláson játszhattak.
A nagymama nagyon szigorú és jégszívű asszony, aki a sátán fatyjaiként tekint a gyerekekre (azt nem írom le, miért). Rendkívül vallásos. Szabályokat hoz, amiket ha nem tartanak be, azért súlyos büntetés jár. Nagyon ellenszenves karakter.
De akit igazán megutáltam, az az anyjuk volt. Elhalmozta őket ajándékokkal, játékokkal, de végig hazudott nekik. Ahogy idővel eltávolodott a saját gyerekeitől, hetekig rájuk sem nézett, másik pasit talált magának... Undorító volt. Neki csak a pénz számított, már a kezdetektől. És ami kiderült róla a végén, mit is tett... Nem sok könyves karakter van, akit elképesztően utáltam, de ő közéjük tartozik.
A folytatásokkal inkább nem szemezek, nekem ebből a történetből ez az egy kötet is eléggé sokkoló volt, nem igazán érdekel, mi történik ezután.
A filmről:
A könyvből film is készült, ami nekem nagyon tetszett, mert elég könyvhű volt.
A színészek is jól játszottak, a nagymamát alakító színésznő különösen jól hozta a szerepét. Az anyát is itt megtéptem volna, és a végén lévő változtatásnak örültem, mivel így szerintem még jobb lett a lezárás, mint eredetileg, és azért egy cseppnyi bosszút is kaptunk.
Persze a történet kidolgozása nem volt olyan részletes, mint ahogy azt a könyvben olvashattuk, de minden fontos jelenetet megkaptuk, kellően kibontakoztatva.
Egy családfő elvesztése mindig nagy tragédia egy család életében, viszont Dollangangerék hatalmas adósságot halmoztak fel, így kénytelenek elköltözni. Viszont az édesanya szülei gazdagok, a gyerekeket pedig a gazdagság ígéretével kecsegteti, mikor odaköltöznek a nagy házba.
Azonban az anyjuk összeveszett az apjával, aki kivette őt a végrendeletéből, és látni se akarja a lányát. Amíg vissza nem férkőzik az apja kegyeibe, a gyerekeket sem akarja neki bemutatni, így a négy gyerkőc egy szobában találják magukat bezárva. Csak néhány napra...
Egyszerűen sokkoló volt olvasni, mi mindenen mennek keresztül a gyerekek. Éhezés, verés, betegség... De a lelkük szenvedett a legtöbbet. A két nagyobb testvérnek, Cathynek és Christophernek a bezárt szobában kellett megélniük a kamaszkorukat. A kicsik, Carrie és Cory még ki se mehettek, csak a poros padláson játszhattak.
A nagymama nagyon szigorú és jégszívű asszony, aki a sátán fatyjaiként tekint a gyerekekre (azt nem írom le, miért). Rendkívül vallásos. Szabályokat hoz, amiket ha nem tartanak be, azért súlyos büntetés jár. Nagyon ellenszenves karakter.
De akit igazán megutáltam, az az anyjuk volt. Elhalmozta őket ajándékokkal, játékokkal, de végig hazudott nekik. Ahogy idővel eltávolodott a saját gyerekeitől, hetekig rájuk sem nézett, másik pasit talált magának... Undorító volt. Neki csak a pénz számított, már a kezdetektől. És ami kiderült róla a végén, mit is tett... Nem sok könyves karakter van, akit elképesztően utáltam, de ő közéjük tartozik.
A folytatásokkal inkább nem szemezek, nekem ebből a történetből ez az egy kötet is eléggé sokkoló volt, nem igazán érdekel, mi történik ezután.
A filmről:
A könyvből film is készült, ami nekem nagyon tetszett, mert elég könyvhű volt.
A színészek is jól játszottak, a nagymamát alakító színésznő különösen jól hozta a szerepét. Az anyát is itt megtéptem volna, és a végén lévő változtatásnak örültem, mivel így szerintem még jobb lett a lezárás, mint eredetileg, és azért egy cseppnyi bosszút is kaptunk.
Persze a történet kidolgozása nem volt olyan részletes, mint ahogy azt a könyvben olvashattuk, de minden fontos jelenetet megkaptuk, kellően kibontakoztatva.
Ami tetszett:
Semmit nem tudok kiemelni, bár talán az, hogy egy jól megírt drámával van dolgunk.
Ami nem tetszett:
A vérfertőzés téma, az nagyon nem.
Kedvenc idézeteim:
"Nem a szeretet mozgatja a világot, hanem a pénz."
Semmit nem tudok kiemelni, bár talán az, hogy egy jól megírt drámával van dolgunk.
Ami nem tetszett:
A vérfertőzés téma, az nagyon nem.
Kedvenc idézeteim:
"Nem a szeretet mozgatja a világot, hanem a pénz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése