John Green: Alaska nyomában

Tartalom:

"Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak
A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.
John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye."

Gondoltam, hogy John Green neve biztosíték arra nézve, hogy kapok egy nagyszerű történetet. Sajnos ezúttal tévednem kellett.


Még Pécsen voltam Szisziéknél, mikor megvettem ezt a könyvet. Nagy reményeket fűztem hozzá, hiszen John Green, és én imádtam a Csillagainkban a hibát, meg sok jót hallottam már erről a könyvről. Bár a borító az nem tetszett, nem az én színem a rózsaszín, ez a szín meg főleg nem.

Hogy ezzel a könyvvel milyen lassan haladtam! Valami szörnyen unalmas volt. Azt vártam, hogy történjen valami, de a könyv több mint a fele... Semmi.

Ez a pasi szemszög sem tetszett. Egyszer azért, mert hozzá vagyok szokva a lányok nézőpontjához, másrészt meg az volt a bajom, ahogy a főszereplő gondolkodott. És én is elgondolkodtam. A férfiaknak komolyan a cigiről, a piáról és a szexről szólnak csak a gondolatai? Mert Miles szinte csak ezekre gondolt.

A szereplők kritikán aluliak. Milesról szinte semmit nem tudunk meg, legalábbis a személyisége nekem olyan... semmilyen volt. Ott volt, ő mesélt és ennyi, pont. Annyit tudtam meg róla, hogy könnyen az orránál vezethető, bárki befolyásolni tudja. Hiszen odakerült a suliba, semmi káros szenvedélye nem volt, erre első nap már mennek cigizni. Ez a srác mérhetetlen ostoba és életképtelen. És az se dobott a személyiségén sokat, hogy tudja a híres emberek utolsó szavait. Oké, érdekes, meg minden, de ettől nem lesz kedvelhetőbb a karaktere.

Az Ezredes se valami nagy eresztés. Még csak igazi barátnak sem nevezném, legalábbis nekem az ilyen nem barát, aki minden hülyeségbe belerángatja a másikat, de normálisan beszélgetni nem tudnak. Olyan lekezelő Miles-szal. Már az is, hogy Pufinak hívja. És ez az idióta még csak nem is tiltakozik! Hát engem próbáljon meg valaki ilyen gáz becenéven hívni, megrugdosom.

Alaska meg... Őt sem sikerült megkedvelnem, bár még mindig ő volt a legérdekesebb karakter a múltja rejtélyével. De ez az ivászat, meg rengeteg cigaretta... Egyedül azt bírtam benne, mennyire szereti a könyveket.

A második fele a történetnek sem nyűgözött le, Várható volt, de mégsem éreztem azt a sokkot, még egy kis részét sem, mint a Csillagainkban a hibánál. De ez annak is a számlájára írható, hogy egyik szereplő sem nőtt a szívemhez, így senkit nem tudtam igazán sajnálni.

Ami pedig végképp bosszantott, hogy az egyetlen dolog, ami érdekelt a könyvben, végül nem derült ki, hogy pontosan mi is történt. Hát, köszönöm John!

Ami tetszett:
Az orális szex oktatás Alaskától (amit a vonaton olvastam, és ne nevessek..)

Ami nem tetszett:
A szereplők, és a történet vontatottsága.

Kedvenc idézeteim:
"Aznap délután az Ezredessel és öt ismeretlen fickóval ültem az ebédlő kerek asztalánál, amikor beleharaptam életem első bufriedójának ropogós burkába és átsöpört rajtam a kulináris orgazmus hulláma. Anyám jól főz, de Maureent rögtön haza akartam vinni hálaadásra."

Értékelés: 2.5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése