Tartalom:
"More Four!
Fans of the Divergent series by #1 New York Times bestselling author Veronica Roth will be thrilled by Four: A Divergent Story Collection, five short stories told from Four's perspective. Each brief story—"The Transfer," „The Initiate,” "The Son," „The Traitor,” and "Free Four"—explores the world of the Divergent series through the eyes of the mysterious but charismatic Tobias Eaton, revealing previously unknown facets of his personality, backstory, and relationships."
Erről a könyvről elég lenne csak annyit mondani, hogy NÉGYES! Egyszerűen úúúhh és áááhh! Minden egyes szavát imádtam.
Nem gondoltam volna, hogy A hűséges váltott nézőpontja után, ahol nagyon nem tetszettek a tobiasos fejezetek, valami újat fogok itt kapni. Pedig kaptam. Most komolyan, Veronica mikor tanult meg ilyen jól pasi szemszöget írni? Rejtély… Az egész nagyon érzelmes, elgondolkodtató, és hát… perverz volt.
A könyvecske szépen összefoglalja Tobias utazását egészen az Önfeláldozók elleni támadásig. A The Trasferben még csak egy fiú, aki menekülni akar az apjától, és úgy választ csoportot, hogy Marcusnak a legnagyobb fájdalmat okozza. Megtudhatjuk, hogyan jut el a Bátrakhoz, hogyan is lesz ő Négyes, a Bátor legenda, hogyan ismerkedik meg Torival, Amarral, Erickel.
Aztán a The Initiate-ben már a beavatását követhetjük figyelemmel, de nem egészen azt az oldalát, ahogy Trisnél. Bár a harcok itt is szóba kerülnek, és megkapjuk a régóta várt Four vs Eric párharcot. De ott van Shauna, akinek segítségre van szüksége, és az nagyon tetszett, ahogy Négyesnek itt megmutatkozik a tanításra való rátermettsége. Aztán a móka se maradhat el, ezen nagyon sokat nevettem. Amar kirángatja Tobiast a magányából, és elráncigálja magával egy laza Truth or Dare játékra, csak mivel a Bátraknál vagyunk, Truth nélkül. Amar és a Műveltek… Nagyon nagy! És Négyes meg is kapja az első tetoválását. Aztán persze Jeanine is bekever, aminek Amar issza meg a levét (legalábbis azt hisszük, vagyis csak Négyes hiszi, de én megkönnyeztem szegényt). És azért ott van Evelyn is a végén…
A The Son is nagyon jó. A címből is kiderül, itt sok szerepet kapnak Tobias szülei. Evelyn váratlan megjelenése, a magyarázkodása egy újabb pofon szegény srácnak. Felkérik a Bátrak vezetőjének, és már el is vállalja, mikor eszébe jut, hogy akkor lehet Marcust is látnia kell. Végül az nagyon tetszett, miért is hagyja ott a tréninget, és az is, hogy miért Eric lesz végül az új líder. Na meg Max véleménye Ericről… De a vicces pillanatok sem hiányozhatnak ebből sem. A Hűségesben megemlített duplarandi az hatalmas volt. De nem is bántam, hogy Négyes még Tris előtt is azért csak megnézte a lányokat, még ha kissé Szerencsétlen is volt ez ügyben. Shauna és Zeke… Nagyon megszerettem őket, főleg Shaunát, amiért olyan jó barátja lett Négyesnek. És a Szakadék felfedezése nagyon tetszett.
És a végén a kedvencem! Erre a novellára vártam a legjobban azóta, hogy megtudtam, Tris bizony benne lesz a The Traitorban. Mondjuk azt vártam, hogy az első ugrós jelenettől lesz, de nem, ami meglepett. Az is jó volt, hogy közben Négyes élete ment tovább, és szervezkedett és hekkelkedett Max és Jeanine háta mögött. A vezérlőterem nagyon tetszett, ahogy bemutatta a könyv az ott folyó munka menetét, és a főnököt is. Eric folytonos fenyegetőzése a nevével, elég mocsok húzás volt, de dobott egy jó adag izgalmat a sztorira. És azok a részek, amelyekben Tris is benne volt… Elkapott az extrém fangörcs. Komolyan mondom, Tobias akármilyen Szerencsétlen is, akkor is egy kis perverz. Milyen gondolatai vannak, csak néztem, és vihogtam. Sejtettem, hogy a félelemszimulációs és a csókjelenet benne lesznek, nagyon tetszettek így, Négyes piszkos gondolataival. És a végén a csavar, nagyon meglepődtem. De még inkább úgy éreztem, hogy bárcsak Marcus feldobta volna a feldobnivalót…
Egyszóval ez egy remek kis megtoldása a trilógiának, olyan könyv, amit mindenképp a polcon kell tudni, és már alig várom, hogy magyarul is olvashassam!
Ami tetszett:
Az utolsó novella, amiben Tris is benne volt. És Négyes "perverz" gondolatai...
Ami nem tetszett:
Szerintem ilyen nem volt. Négyesen mit nem lehet szeretni? xD
Kedvenc idézeteim:
"Then she slips her fingers between mine, and I stare at her, startled. I squeeze her hand, lightly, and it registers through my turmoil and my exhaustion that though I’ve touched her half a dozen times – each one a lapse in judgment – this is the first time she’s ever done it back.
Then she turns and runs to catch up with her friends.
And I stand in the hallway, alone, grinning like an idiot."
"I touch my lips to hers. Our eyes meet, and I grin, and kiss her again, this time more sure of it. It’s not enough. I pull her closer, kiss her harder. She comes alive, putting her arms around me and leaning into me and it’s still not enough, how can it be?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése