"One choice can transform you—or it can destroy you. But every choice has consequences, and as unrest surges in the factions all around her, Tris Prior must continue trying to save those she loves—and herself—while grappling with haunting questions of grief and forgiveness, identity and loyalty, politics and love.
Tris's initiation day should have been marked by celebration and victory with her chosen faction; instead, the day ended with unspeakable horrors. War now looms as conflict between the factions and their ideologies grows. And in times of war, sides must be chosen, secrets will emerge, and choices will become even more irrevocable—and even more powerful. Transformed by her own decisions but also by haunting grief and guilt, radical new discoveries, and shifting relationships, Tris must fully embrace her Divergence, even if she does not know what she may lose by doing so. "
Ismét egy újraolvasás, és ismét angolul. Ez most nehezebben ment, mint az első kötet, de annyi időm se volt rá, meg hát jött a film, az is lefoglalt. Meg persze az sem segített, hogy minden második mondattól sírhatnékom támadt, hála a harmadik kötet végének.
Még mindig azt emelném ki a kötet legnagyobb pozitívumaként, hogy pontosan ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért. Így nem maradunk le semmiről, onnan megyünk tovább, ahol a legutóbb a szereplőink voltak. Még mindig imádom, hogy minden csoport központjába eljutunk: a Barátságosak üvegházaiba, az Őszinték Kegyetlen Központjába, a Bátrak alagutaiba, a Műveltekhez, az Önfeláldozók házaihoz.
Elképesztően jól ábrázolja Veronica Tris lelki vívódásait. Teljesen érthető a viselkedése, és az ostoba döntései, hiszen tele van bűntudattal, gyásszal és önutálattal. Minden porcikámban éreztem azt a kínt, amit ő érzett, annyira hiteles volt. Vele izgultam és küzdöttem végig a könyvet, és fájt érte a szívem, mert ilyen sok mindenen kellett neki keresztülmennie.
Ami számomra kis negatívum, hogy Tobias nem volt vele véleményem szerint elég megértő és türelmes. Persze, egyrészről nem tudott annyit arról, mi is megy végbe Tris fejében, mint mi, olvasók, és neki is meg volt a maga baja, de igyekezhetett volna jobban is, hogy segítsen Trisnek.
Így, hogy tudom, mi a vége, már minden egész más meglátásban került, és valahogy nem örülök neki, hogy Tris Marcusnak segít a videó nyilvánosságra hozásában. Ha nincs az a videó, vajon hogy alakult volna a történet? Nem tudom, de valószínűleg nem úgy, ahogy az a hamarosan itthon is megjelenő befejező kötetből kiderül.
Ami tetszett:
A Barátságosaknál Tris a békeszérum hatása alatt nagyon vicces volt. A Művelteknél töltött napok nagyon megrázóak voltak, és a végén, amikor Tris saját maga ellen harcol a szimulációban, na az durva volt!
Ami nem tetszett:
A videó, és hogy minden kis mondatról A hűséges vége jutott az eszembe...
Kedvenc idézetem:
He keeps his hand on my cheek, moving his thumb over my cheekbone idly.
“We’re all right, you know,” he says. “You and me. Okay?”
My chest aches, and I nod.
“Nothing else is all right.” His whisper tickles my cheek. “But we are.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése