Tartalom:
"Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja."
Még karácsony előtt olvastam belőle részletet, és már alig vártam, hogy hozzájuthassak!
Amit először is el kell róla mondanom, hogy órákig nem bírtam nekiállni az olvasásának, mert a borítót nézegettem. Ez a srác rajta... Ahhh *.* Nagyon zabálnivaló azzal a szép kék szemével... Kedvenc borítóm lett!
Kicsit lassan olvastam, de ennek semmi köze a történethez, mert minden mondatát imádtam a könyvnek, csak nem volt annyi időm, mint egyébként. Aztán pénteken lett, és egy nap alatt befaltam a könyv második felét.
Ezzel a különleges képességekkel rendelkező emberektől meg a Denazentől olyan érzésem volt, hogy ez kicsit olyan mint a Hősök c. sorozat. Még lista is volt a Hatosokról! Csak itt nem volt pszichopata gyilkos, aki lenyúlja mások képességeit...
A főszereplők nagyon a szívemhez nőttek. Dez igazi belevaló csaj, aki bárkinek szíves örömest szétrúgná a hátsóját, mégis megvéd egy vadidegen srácot az addig úgy ahogy normálisnak hitt apjától és annak embereitől. Kale pedig igazán aranyos. Ahogy a világot szemléli, olyan mint egy újszülött, aki most nyitotta ki a szemét. Számára annyi minden újdonság van maga körül, és mindenre képes rácsodálkozni. Az pedig még különlegessé teszi Dezzel való kapcsolatát, hogy csak a lányt képes megérinteni. Így számára még egy-egy érintés is az újdonság elképesztő erejével hat. A csókról nem is beszélve...
Akit még nagyon bírtam a történetben, az Brant volt. De valahogy róla is sikerült kitalálnom, amit ki kellett.
Meglepődtem, hogy ahhoz képest, hogy ez a sorozat első kötete, mennyi intimitás van benne. Remélem, azért a többiben is lesz bőven. Hagyott pár nyitott kérdést az író a további kötetekre, amikre nagyon kíváncsi leszek.
Nem bántam meg, hogy megvettem. Igazi kedvencre leltem benne!
Ami tetszett:
Kale ártatlansága, és hogy mindenért képes lelkesedni. Olyan édes!
Ami nem tetszett:
Alex próbálkozásai...
Kedvenc idézetem:
"Amíg őt megtaláltam, rengeteg békát kellett megcsókolnom, hogy ráleljek a hercegemre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése