Tartalom:
"A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait."
Egyik barátnőm nagyon ajánlgatta ezt a könyvet, így végül úgy döntöttem, hogy megveszem. És itthon döbbentem rá, hogy ez egy váltakozó nézőpontú könyv.
Épp mint az Allegiant... Amiben ezt nagyon nem szerettem. (Magyarba leszek rá kíváncsi, mennyire lesz élvezhető.) De valamit jól csinált ez az írónő, mert itt kifejezetten tetszett és érhető volt a nézőpontváltás.
A következő sokk akkor ért, mikor szinte az elején megölik az egyik kedvelt karakterem. Na akkor utáltam a könyvet, még ha az illető halála szükséges is volt a történet folytatása szempontjából.
Sajnos az első kötet számomra még nem igazán mutatta be ezt a disztópiát, de amit eddig megtudtunk, az határozottan tetszik.
A szereplők:
June nagy kedvencem lett! Ami nagy szó, mert még mindig nem rajongok a női főhősökért, bár most már van pár kivételem. June erős és akaratos, igazi katona, mellette zseni a max pontszámával. Vakmerő és nem érdeklik a szabályok. Mindent megtesz azért, hogy felderítse a bátyja gyilkosságának ügyét. Mellette mégis sebezhető, csak törekszik rá, hogy ezt senki ne vegye észre, és csak akkor omoljon össze, ha nem látja senki.
Day nem győzött meg. Sokan szeretik, nagy karakternek tartják, nekem mégse tűnik annak. Értem én, hogy meg akarja védeni a családját, meg minden, és haragszik a rendszerre, de azért szerintem túlzás amit csinál. Viszont tetszik, ahogy Tesszel bánik. Olyan nagytesós.
June és Day kapcsolatáról még nem tudok nyilatkozni. Max annyit hogy érdekes. Majd a Prodigyben meglátom mi lesz.
A vége viszont váratlan volt a számomra. Keserédes. De izgalmas. Viszont úgy még érdekesebb lett volna a dolog, ha June a katonaságnál marad, bár itt nem lett volna kivitelezhető...
Na mindegy, Karácsonyra megkapom a Prodigyt. Már alig várom!
Ami tetszett:
A katonaság, és az egyenruhájuk.
Ami nem tetszett:
Hogy a kedvenc szereplőm már az elején meghal.
Kedvenc idézetem:
"– Nem is, mert te vagy a legjobb hozzám az egész világon – mormoltam elnehezült pillákkal.
A bátyám mosolygott.
– Kedves tőled, hogy ezt mondod.
– Ugye, te nem fogsz elhagyni? Velem maradsz, nem úgy, mint Anyu és Apu.
Metias megcsókolta a homlokom.
– Örökkön-örökké, kicsim, amíg már eleged lesz belőlem, és unni fogod a képemet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése