Csillagainkban a hiba - film

Tartalom:

"Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.

Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.

Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem."

Állíthatom, hogy ez volt életem legemlékezetesebb mozizása! Amióta elolvastam a könyvet, és megtudtam, kik fogják játszani a főszerepeket, alig vártam, hogy végre megnézhessem ezt a filmet. De hogy is volt ez a mozi? Az felejthetetlen élmény volt!

Lassan két hete hétvégén lent voltam Pécsett Sziszi barátnőmnél. Tök jól éreztük magunkat, voltunk anime cononon is, meg filmeztünk, könyveztünk, stb. Nagyon szerettem volna, ha a Csillagainkban a hibát egyik este tudjuk megnézni, de épp ekkor változott a műsor, és csak délelőtt meg délután adták. Nekem meg csak a délelőtti volt jó. Viszont így kaptam kedvezményt a jegyre :)

Így aztán vasárnap reggel 10 órakor megjelentünk zsepikkel felszerelkezve, kissé izgulva a pécsi mozi előtt. Azt valahogy sejtettük, hogy sokan nem leszünk, mivel feliratos film, már több napja adják, és reggel volt. De azért ekkora tömegre nem számítottunk. De legalább tudtuk hova tenni a lábunk (na nem így volt végig xD), én le is rúgtam a cipőmet és elfeküdtem. És nem zavartunk senkit a sutyorgásunkkal, meg a zsepimorzsolásunkkal.

A film szépen el is kezdődött, előtte még egy Ha maradnék.. előzetes is volt, amin Sziszi már bekönnyezett. Mondom mi lesz ezután?...

Az első felét a filmnek végignevettek és fangörcsöltük, és meg kellett állapítanom, hogy Ansel nagyon cuki. Azok a szemöldök-ráncolások... Meghaltam xD Azért még mindig nem lehet egy lapon említeni Theo Jamesszel... Volt sok aranyos jelenet, érzelmek, igaz barátság, fiatalok álmai...

Nem nagyon okozott nekem meglepetést a történet, mivel olvastam a könyvet (Sziszi még nem), de ezt mind a filmvásznon látni, és ilyen kevés változtatással nagyon nagy élmény volt.

Muszáj megemlítenem a színészeket. Ansel valami elképesztő volt! Annyira jól hozta Augustus karakterét, olyan laza volt, mégis édes, és gondoskodó. Egyszerűen imádtam. És ott volt Shailene, aki még mindig tökéletesen alakít. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogja tudni ragadni Hazel karakterét, de nagyon jól sikerült neki. Helyén voltak az érzelmek, a vívódás, a könnyek. Az kimondottan tetszett, ahogy a lépcsők okozta nehézséget a vászonra vitte. Tényleg átéreztük. És ami a két főszereplőnek plusz pont, hogy igazán egy pillanatig se jutott eszembe, hogy ők ketten Tris és Caleb, tesók A beavatottban. Sikerült az én fanatikus agyamat is kirántani ebből a skatulyából, és a már csak azt láttam, hogy ők Hazel és Gus.

Aztán ott volt Nat, mint Isaac. Az ő karakterét a könyvben is nagyon szerettem, és itt sem csalódtam, nagyon hiteles volt az alakítás. Főleg, mikor kiborult, mert dobta a csaja.

A szülők játéka is a helyén volt, bár Hazel apja néha eléggé faarccal nézett a kamerába, de nem volt vészes. Aki viszont még nagyon tetszett, az az író volt (akinek mindig elfelejtem a nevét, szégyenszemre). Tényleg egy igazi tenyérbemászó bunkó volt, aki csak a hülyeségét tudja lökni.

Ugye említettem, hogy a film elejét végignevettük? Aha, és a másik felét? Nem is tudom, hol jöttek elő azok a könnyek. Azt tudom, hogy jómagam a visszaemlékezésnél és a kórházas résznél is bekönnyeztem kicsit. Aztán jött Amsterdam, és a reggeli, aminek az elején nevettem, aztán hirtelen komolyra váltott Ansel, és én már tudtam mi jön, és ott elkezdtem szipogni.

Innen nem is volt megállás. SPOILER a benzinkutas részen és az előtemetésen SPOILER VÉGE sírtam a legjobban. Volt, hogy már nem láttam a könnyeimtől, és hangosan felsírtam, hogy basszus, nem lehetne megállítani, ameddig kisírom magam! Aztán már Sziszi is felkiálltott, hogy Én ezt már nem bírom. Volt egy jópár perc, ahol már csak zokogtam, és halvány fogalmam sincs, mi történt a képernyőn. Még a zenéken is képes voltam tovább könnyezni.

Aztán vége lett. De valahogy a sírás nem maradt abba. Már bejött a mozis srác, és látta, hogy még mindig sírunk, és mondta, hogy majd menjünk ki, amikor gondoljuk. Én még kifelé menet a plázában is könnyeztem, meg nagyokat sóhajtoztam, szorongattam a zsepimet. Nem néztek az emberek furán.

Összességében ez egy olyan film, ami a szívedhez nő, de egy csomag zsepi nélkül biztosan nem lehet végignézni. Az egész film zseniális, semmi olyat nem tudnék kiemelni, ami nem tetszett volna, mert minden kis apró részlet a helyén volt (pl. V mint Vérbosszú poszter, ha már a filmet nem nézték), és mély érzéseket váltott ki belőlem, meg szerintem mindenkiből, aki látta.

A film előzetese:

Értékelés: 5**/5