Tartalom:
"Előbb-utóbb mindenki meghal – mindannyian tudjuk.
A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja.
De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma.
De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak.
Felemelő, életigenlő és boldog – ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.
A regényből Now is Good címen angol film készült, amelynek főszerepét Dakota Fanning játssza."
A filmet már korábban láttam, és mikor megtudtam, hogy van belőle könyv is, rögtön felkaptam a fejem. Sikerült is megvennem, és nem okozott csalódást.
Nem is vártam mást, mint szomorúságot és szorongást. A téma komoly, így várható volt, hogy nem lesz tele viccel a könyv.Sokakat ez elriasztana, de a Csillagainkban a hiba után egyáltalán nem borzadtam el a témától. Sőt, pont azon felbuzdulva vágtam bele ebbe.
Tessa nekem kicsit semleges volt. Alapjába véve bírtam, amiért erős és küzd, vannak tervei, amiket meg akar valósítani, mégis megértettem, mikor az ágyból sem akar kikelni. Az viszont nem tetszett, hogy felelőtlenül viselkedett. Erre nem jogosítja fel szerintem az, hogy haldoklik. Attól, hogy valaki beteg, még nem kell ostobaságokat csinálnia.
Viszont beleszeret a szomszéd srácba, akit csodálok, hogy tudta, hogy nem lehet sokáig Tessával, mégsem hagyta ott, bár kicsit elbizonytalanodott néha, de érthető okokból.
Zoe nekem nagyon ambivalens volt. Hol bírtam, hol idegesített. Viszont azt sajnáltam, hogy a kisbabáját már Tessa nem láthatta.
Akit nagyon csodáltam még, az Tessa édesapja volt. Nagy kitartás és lelkierő kell ahhoz, hogy végignézze, ahogy a gyereke napról napra egyre rosszabbul van, és hiába kutat minden lehetséges gyógymód után, nincs segítség. De nem omolhat össze, mert ott kell állnia a lánya mellett, és még ott van a fia is, akit fel kell nevelnie. Egy igazi hős ez a férfi.
A vége rettentően tetszett. Azok a nagyon rövid kis bekezdések Tessa utolsó gondolatairól, ahogy szép lassan egyre rosszabbul van, és egyre közelebb kerül a halálhoz, nagyon meghatott, bár nem sírtam el magam, de összeszorult a szívem. És olyan hamar vége lett, mint az emberi életnek. Csak lapoztam, és már nem volt ott semmi.
Igazán nagyszerű olvasmány volt, ami elgondolkodásra készteti az embert, hogy vajon mennyire él teljes életet, és ő mit tenne egy ilyen helyzetben, neki mi is szerepelne a bakancslistáján.
Ami tetszett:
Az utolsó pár oldal nagyon megható volt.
Ami nem tetszett:
Kezdetben Tessa nem volt szimpatikus, ahogy Adam sem.
Kedvenc idézeteim:
"Talán halott vagyok. Talán nem is lesz másként, mint most. Az élők mennek tovább a maguk útján – érintenek, járnak. Én pedig itt maradok a magam üres világában, hangtalanul dobolva az üvegen, ami elválaszt tőlük."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése