Tartalom:
"Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?"
Kicsit félve álltam neki ennek a könyvnek, mivel úgy gondoltam, hogy az első kötetet biztosan nem fogja felülmúlni, inkább sokat fog esni a színvonal, meg hát a történet fő mondanivalója kikerült a képből, akkor miről fog szólni a kötet? Hát nagyot tévedtem!
Ennek a kötetnek volt miről szólnia! Az első kötet hatalmas függővéggel ért véget, és itt már csak pár gondolatban tudjuk meg mi is történt, hiszen fél év telt el azóta. A gonosz elnyerte méltó büntetését a tettei miatt, de Emmának azért még nincs nyugodalma, hiszen Carol hiába van börtönben, a rémálmaiban ott kíséri a lányt.
Emma az eset után Saráékhoz kerül, ám hamarosan úgy dönt, hogy rendbe akarja hozni kapcsolatát az anyjával, pedig tudja, hogy nem a legjobb ötlet, de mivel nemsokára főiskolára megy, szeretné megpróbálni. Egy ideig jól is megy minden, de a háttérben komoly problémák húzódnak. Rachel nem engedi meg, hogy anyának szólítsa, ráadásul esténként különböző férfiakat visz haza, és iszik is. Aztán egyszer csak betoppan z életükbe Jonathan, a titokzatos, sármos férfi, aki mellett Rachel kis nyugalomra lel, ám ez a pasi se egy egyszerű eset. Sokkal fiatalabb Rachelnél, olyannyira, hogy még a valódi korát nem is vallja be a nőnek, szereti ha tiszteletben tartják a magánszféráját, ráadásul kísérti a múltja. Viszont míg az anyja elutasítóan kezeli Emma rémálmait, addig Jonathan - igaz hasonló okokból - de fent marad, és beszélget a lánnyal, és így egyfajta kapcsolat alakul ki közöttük, hiszen olyan dolgot is elmondanak a másiknak, amiről eddig senkivel nem tudtak beszélni.
Ebben a kötetben Evan és Sara is kissé háttérbe szorulnak, de nem tágítanak Emma mellől. Viszont megjelenik a színen egy új lány Analise (hogy hívhatnak így valakit, komolyan!), aki nem titkolja, mennyire odavan Evanért. A kis Analízis... pedig mindig ott legyeskedik Evan körül, amitől Emmában feltámad a féltékenység, még ha nincs is rá oka, bár a magam részéről már leütöttem volna Analízist.
Rachel pedig tovább iszik, amivel rengeteg gondot okoz a lányának, és Jonathannak is, aki el is hagyja a nőt, de tovább beszélget Emmával, amire persze az anyja is rájön, és féltékenységi jelenetet rendez. Szerény véleményem szerint ez a nő szánalmas. Ha józan teszi-veszi magát, mintha ő egy minta anyuka lenne, aki odafigyel a lányára, de mikor részeg, kiderül, hogy még azt is megbánta, hogy megszülte Emmát, és soha nem tudja őt szeretni, és őt hibáztatja a férje, Emma apjának haláláért. Párszor nagyon megráztam volna Rachelt. Itt elég Szerethetetlen feelingem volt...
És Jonathan... Istenem de megszerettem ezt a karaktert! Jó, be kell ismerjem, találtam benne egy jó adag vonást Négyesből, aki vitathatatlanul a kedvenc férfi karakterem ever!, csak épp Jonathan sokkal sötétebb. A titok, amit magával hordoz, belülről emészti fel őt. Sejtettem, hogy valami ilyesmire fog fény derülni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen horderejű a dolog. Viszont a dühkitöréseit valahogy kezelnie kéne, hiszen nem kéne mindenkinek szétvernie a képét.
Amiért a kedvencem lett ez a könyv, az a kemény egy oldalas szexjelenet. Nem, nem vagyok perverz (annyira), de ritkán olvasok olyat, ami tényleg jól, mégis viszonylag részletesen lenne megírva. Ez pedig tökéletes volt, amiért hatalmas pirospont Rebeccának! Féltem, hogy mi lesz belőle, mert A soha határánál pont a szexjelenetek alpárisága vetett vissza sokat a történeten a szemembe, míg ami eddig a legjobban tetszett, és amely stílus a legközelebb áll hozzám, mikor csak sejteni lehet a dolgot, az pedig A hűségesben volt a legtökéletesebb. Ez viszont a kettő között volt számomra. Eléggé erotikus volt, mégis a nagy részét a homályban hagyta.
Sejthető volt, hogy Jonathan és Emma között több lesz, mint egyszerű vigasztalós-lelkizős kapcsolat. De az is biztos volt, hogy Emma ki fog tartani Evan mellett.
A függővég itt is garantált, bár ettől még nem kaptam sikítófrászt, és könyörögtem a folytatásért. Aki pedig nem ért egyet Emma döntésével, szerintem pont ez volt a logikus lépés, amit tehetett.
Az utolsó kötetet is el fogom olvasni, az biztos!
Ami tetszett:
Jonathan karaktere, és ahogy segít Emmának. A vetkőző sakk (értsd: szexjelenet)!
Ami nem tetszett:
Alkoholista, szeretetre nem képes szülő, Jonathan dühkitörései
Kedvenc idézeteim:
"– Néha az embert jobban bántják, mint amit el tud viselni – nyugtatott, figyelt. Nehezen tudtam a szemébe nézni. – És van úgy, hogy nem tudja, hogyan kérjen segítséget. Annyira belemerül saját bánatába, hogy a végén mindenkit megbánt a környezetében."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése