Tartalom:
"Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete."
Ezt a könyvet is azért vettem meg, hogy kielégítsem szadista énem feneketlen kíváncsiságát. Na muszáj bevallanom, hogy szeretem az olyan történeteket, amelyben a főhős szenved és kínlódik. Hogy miért?
Egy: mert egy beteg állat vagyok, akit ez hoz lázba, az ilyen történetek indítják be a gondolkodásomat. Kettő: az ilyen szereplők hatalmas karakterek! Három: az ilyen sztorik borzongatóak!
És itt mindent megkaptam, amire csak szükségem volt!
Emma, aki igyekszik magát mindenkitől elszigetelni, hogy egyedül szenvedjen a maga szörnyű világában. és aki egyedül egyetlen barátnőjét, Sarát engedi közel magához, nagy változáson megy keresztül, mikor Evan megjelenik a suliban. Eleinte ki nem állhatja a srácot, aki mindig mosolyog rajta, magabiztos, és érdekesnek tartja a lányt. Emmának más célja sincs, csak hogy minél jobb legyen a bizonyítványa, és jól szerepeljen a sportcsapatokban, hogy bekerüljön valamelyik egyetemre, és elhagyhassa a nagybátyáék házát.
A történetet gyakorlatilag két részre oszthatjuk. Az egyik része Emma iskolai és baráti élete. Ez a vicces része a történetnek. Sokat lehet nevetni, főleg mikor Sara küldetésének tekinti, hogy Emmára adja a legcsinosabb ruhákat. Aztán ott van Evan. Hiába van oda a fiúért, nem mer hozzá közeledni. Egyrészt nem akarja, hogy Evan tudomást szerezzen az otthoni helyzetéről, másrészt nem akarja, hogy a nagynénje rájöjjön, hogy mit érez a fiú iránt. Emma a társasági életben járatlanul mozog, viszont a tanulmányaiban és a sportban remekel. Több sportágat is űz, a focicsapatban kiemelkedő, még az egyetemek tehetségkutatói is felfigyelnek rá.
De a hétköznapokat beárnyékolja, hogy a lány sosem tudhatja, mi várja őt otthon. Vajon tudomást sem vesznek róla? Jobb esetbe megússza pár éles beszólással? És ha nem a jobb eset következik be? Igyekszik barátai elől elrejteni sebesüléseit, ami csak több-kevesebb sikerrel tudja csak kivitelezni. Nem akarja, hogy aggódjanak érte, hogy sajnálják, de nem akarja, hogy szóljanak a tanároknak vagy a rendőrségnek, vagy akárkinek, hogy mi is történik vele a négy fal között, mert az unokatestvéreinek nem akar rosszat. Inkább tűr és tűr és tűr.
Szereplők:
Emma ugyan zárkózott lány, mégis ez teszi számomra vonzóvá az ő karakterét. Épp olyan jellem, mint én voltam gimiben. Leszámítva, hogy nekem nem voltak ilyen "élményeim". Szépen fejlődik a karaktere, ahogy lassan kinyílik előtte a világ, ő is így nyílik ki. Bár pár döntésével nem értek egyet (lásd Drew), de mégis egy szerethető, erős karakter. Sok helyen olvastam azt, hogy nem értik, miért hagyta magát, miért nem vágott vissza Carolnak. De ez nem így működik. Ha így bánnak hónapokon, éveken keresztül az emberrel, ráadásul az otthonában, ott nincs az, hogy visszavágok. Nem tehetem meg. Más az ha az iskolában bántalmaznak valakit (de sok esetben ott is tehetetlen az illető). Emma a maga módján állt ellen a gonosz boszorkánynak.
Evan szerintem irtó cuki! Nem egy tipikus pasi, aki szereti a könnyű prédát. Nem, ő az a pasi, aki meg is dolgozik azért, hogy elnyerje a kiválasztott lány szívét. Még akkor is ha irtó nehéz dolga van. De Evan kitart. Még akkor is küzd, mikor minden veszni látszik, még azután is, hogy Emma közölte, hogy csak a barátja akar lenni. Ő mégis megjelenik minden nap. És nem csupán meg akarja hódítani a meghódíthatatlannak tűnő lányt, törődik is vele. Imádom ezt a srácot!
Saráról mintázták a legjobb barátnő szobrát! Nekem miért nem lehetett ilyen barátnőm? Nekem mindig csalódnom kellett az én barátaimban... De Sara ott van, és mindig ott van, mikor lelket kell verni Emmába, vagy csak szimplán ki kell csinosítani. Ugrik ha szükség van rá, és mindent megtesz, hogy egy kis színt vigyen a főhős sötét világába.
Drew egy farok... Hogy én hogy utáltam ezt a gyereket! De hát Emma vak volt, és csak Evant akarta elfelejteni ezzel a pasival, de én tudtam, hogy ez is csak dugni akar. Mocsok disznó volt. Sajnáltam, hogy Evan nem verte szét a pofáját!
Carolról inkább nem nyilatkozok. Sokat. Nem is mondanám, hogy egy gonosz, velejéig romlott nőről van szó, inkább agyilag nem normális. És kétlem, hogy ennek a munka az oka. Kellett lennie valaminek, amitől ilyen lett. Mert egy normális ember sincs, aki ezt művelné egy másik emberrel. Főleg egy gyerekkel.
George vak, mint a hátsó fertájam. Nem hiszem el, hogy semmit nem vett észre abból, ami a saját házában folyt. Vagy csak nem akarta észrevenni. Részben megértem, mert Carol előtte megjátszotta a szomorú életű feleséget. De akkor is voltak jelek, amiből látnia kellett volna a fától az erdőt...
A vége:
Na igen. Ilyen végkifejletre számítottam. Nem is lett volna ütős a könyv, ha Emma élete nem kerül veszélybe. És előtte a lelepleződés! Csak idő kérdése volt, hogy az iskolában mikor szúr szemet a tanároknak és az edzsőknek, hogy Emma milyen gyakran sérül meg. De sajnos már későn jöttek rá, addigra otthon már veszve volt minden. Addigra Carol eldöntötte abban az elmebeteg fejében, hogy főhősünket végleg kivonja a forgalomból.
ÉS EZ MILYEN BEFEJEZÉS??? Ekkora cliffhanger-t izé függővéget egy fejezet végén nem bírok elviselni, nem ám egy könyv végén! Borzalom, komolyan. De ütős az biztos.
Viszont én nem hiszem, hogy folytattam volna a történetet. Valahogy a történet ezután elveszíti a jelentősségét. Mert valljuk be, igazi mondanivalója a könyvnek a családon belüli erőszak gyakran kerülgetett témája. És igen, ezután is sok mindent tudhatunk meg Emmáról: hogyan dolgozza fel a múltat, hogyan alakul a kapcsolata Evannel és a többi karakterrel; de tegyük fel a kérdést: valóban kíváncsiak vagyunk rá?
Én nem. Nekem úgy lett volna a történet tökéletes, ha befejezésképpen megkapjuk azt a kis szösszenetet, amit az írónő Evan szemszögéből írt, plusz pár részletet a 2. kötet elejéből, és ennyi.
Szóval én valószínűleg a folytatásokat nem fogom elolvasni, maximum később ebookban. Nekem így kerek a történet. Viszont így hatalmas kedvencem lett! Azért az sokat elárul, hogy ez a könyv 3 napig, ameddig olvastam, sikerült feledtetnie velem az Allegiant végét, ami nagy szó, mert több mint egy hónapja máson se jár az agyam. De az Elakadó lélegzet elkapta a gondolataimat! Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Ami tetszett:
A sok-sok vicces jelenet. Főleg, mikor Emmának menekülésszerűen kellett távoznia.
Ami nem tetszett:
Hát a vége az kiakasztó volt, enyhén szólva.
Kedvenc idézetem:
"Életem billegő mérlegén volt szerelem és volt veszteség, olyan sok veszteség, amennyiről sose hittem volna, hogy elviselhetem. Ám a szerelemre nem számítottam, és majdnem el is szalasztottam, mert túlságosan rémült és bizonytalan voltam, hogy adjak neki egy esélyt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése