Sherry Gammon: Szerethetetlen


Tartalom:

"A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó."

Már pár hónapja szemeztem ezzel a könyvvel, különösen azért, mert az Elakadó lélegzet nagyon tetszett, és ez is hasonlónak tűnt. Szerencsére kaptam a Libritől egy 20%-os kupont, így megvettem.



Itt is kapunk egy elgondolkodtató és sajnos nagyon mindennapos történetet. Hiszen sok családban előfordul valamilyen szenvedélybetegség. A dohányzás is az, viszont az alkohol még nagyobb probléma. Maggie édesanyja még annyiból tartozik a "jobb" kategóriába, hogy őt a szesz undokká és érzéketlenné teszi, viszont legalább nem bántalmazza a lányát, ahogy azt sok hasonló cipőben járó ember megteszi a családjával.
Szegény főhősünk nem a legjobb anyát kapta az égtől, hiszen az ő függősége miatt kell a kamasznak éheznie, és ezért érzi magát szeretetre méltatlannak, és zárkózik el az érzelmi megnyilvánulásoktól.
Amit csodálok Maggie-ben, hogy még így is képes szeretni az anyját. Pedig amiket az a nő a fejéhez vág, a helyében én nem biztos, hogy szeretni tudnám. Bár néha kicsit naiv volt, és ostobán viselkedett, de elnézzük neki.
Nagyon tetszett a krimi a történetben. Szeretem a bűnügyi sztorikat, és ahogy ez itt megadja az egész regény alapját, nagyon jól meg volt jelenítve. A rosszfiúk is elég rémisztőek és tényleg futkos az ember hátán a hideg tőlük. Főleg Alan miatt, amilyen szadista és beteg. Ahogy kapnak egy-egy fejezetet a történetből, érzed, hogy valami rossz fog történni, és összeszorított foggal olvasod tovább.
Bookert nagyon bírtam. Olyan kis incselkedő, dögös és szarkasztikusan humoros rendőrbácsi, aki szereti, ha vakargatják a füle tövét. És az, hogy folyton Börtöncsalinak hívja Maggie-t, aranyos.
Cole a bénaságával, de a lenyűgöző orvosi szakértelmével megint csak egy szerethető karakter.
Hillary torkán már le tudtam volna nyomni valamit, annyira idegesített a ribanc viselkedése. Valaki igazán megcsaphatta volna. Zackről ne is beszéljünk. Undorító egy alak.
És Seth. Direkt őt hagytam utoljára. Annyira édes és cuki és szexi és... TÚL TÖKÉLETES! Most komolyan, melyik pasira illene az alábbi leírás: fiatal, de rendőr, ért az asztalos mesterséghez, jól kosarazik, van egy menő kocsija, egy szép háza, egy szép ágya, meg pisztolya, és lőni is tud vele, egy jótékonysági szervezet vezetője, valamint rohadt jó szakács! És még mellette dögös is, mégse akarja az ember lányát rögtön ágyba vinni. Nem, ilyen pasi nem létezik.
De imádtam, hogy mennyire rámenős volt, és végül csak sikerült Maggie falait ledöntenie. A sok-sok csók is tetszett, vidámabbá tették a történetet.
A vége fele volt egy jelenet, mikor Maggie összeomlik a sok esemény hatására, amit megkönnyeztem. Nagyon súlyos és szívbemarkoló volt, ahogy szenvedett.
Szerencsére a végére megkaptam a hőn áhított harcot és szadista momentumot (nem tehetek róla, bírom az ilyen részeket), ami feltette a történet i-jére a pontot.
Összességében, a borító és a leírás ellenére sem volt egy szomorú történet. Inkább volt vidám, romantikus és izgalmas.
Viszont azt meg kell jegyeznem, hogy sajnálatos módon a kiadásban sok hiba maradt, több elírást és párbeszéd-szerkesztési hibát is találtam olvasás közben. Remélem legközelebb erre jobban figyel a kiadó.

Ami tetszett:
A történet krimi része, valamint Seth karaktere.

Ami nem tetszett:
Hillary leginkább, nagyon idegesített. De kellett a történetbe.

Kedvenc idézetem:
"– Az élet néha rossz lapokat oszt, tudod? A legjobbat kell kihoznunk belőle."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése